Egyiptom istenei
Egyiptom istenei
Az egyiptomiak - mint az ókor népei - politeisták voltak, azaz több istent imádtak. Jellegzetességük, hogy századokon, sőt évezredeken át megőriztek egy panteont, amely annyi istenséget felölelt, hogy számbavételük jócskán meghaladja az utazók teljesítőképességét. Eredetileg, a Kr. e. harmadik évezred előtt mind a negyven kis tartománynak (más néven "momosz"-nak), amelyre az ország szétdarabolódott, megvolt a maga istene, s ezek kultusza az ország egyesítése után is fennmaradt. Ugyanakkor a városok rangjának megfelelően bizonyos hierarchia alakult ki az istenek között. Az Óbirodalomban a Memphisz közelében lévő Héliopolisz nagy istenéé, Ré lett a vezető szerep, vagyis az istenként tisztelt Napé. Később a Thébából származó dinasztiák idején Ámon, a levegő és a jótékony szél istene kerül a panteon élére, aki idővel összeolvad Rével, amint erre az Ámon-Ré elnevezés is utal, és dinasztikus istenné, a fáraók istenévé lép elő. A többi isten engedelmességgel tartozik neki. Az isteneket képzelt családi kötelékek fűzik egymáshoz, de a rokoni viszonyokról kialakult mítoszok városonként és templomonként eltérnek egymástól.
Az istenek nemcsak szenvedélyeik és sorsuk révén, hanem külsőre is hasonlók az emberekhez. De ezek az emberarcú istenek gyakran állatok ábrázatát öltik magukra: Hórusz, a gyermekisten, hol sólyomisten, hol pedig sólyomfejű ember; Ámont szokás kos fejjel megjeleníteni; Hathor, a könyörületes istennő tehén alakjában jelenik meg, vagy legalábbis tehénfejet visel stb. Egy idő múlva az egyiptomiak ún. "szent" állatokat kezdtek imádni, mert isteneik megtestesülését látják bennük.
A papok több mint 3000 éven át folyamatosan módosították az istenek világát. Az egy isten imádásának (monoteiznus) gondolata azonban fel sem merült. Mindössze egy fáraó próbálkozott vele: IV. Amenhotep (Ehnaton), aki Kr. e. 1372-tül 1354-ig uralkodott. A thébai Ámon-Ré isten és az Ámon-papság hatalmával szembeszegülve az egyetlen istenségnek, a napkorongban magát kinyilatkoztató Atonnak tiszteletét tette hivatalossá. A többi istent sem tagadta meg, de őket csupán egyazon isteni lény különböző megnyilvánulási formáinak tekintette. Ez a reform nem élte túl az "eretnek" fáraót: a régi templomok papi testületei által tovább gyakorolt és védelmezett sokistenhit erősebbnek bizonyult, nem utolsósorban azért, mert az egyszerű emberek vallásossága nem tudta befogadni as tudós teológusok okoskodásait. A köznép továbbra is Bészhesz, a csúf, ám jótevő törpeistenhez, Heperhez, a szent szkarabeuszhoz, Te-Verethez, a szülés és szoptatás istennőjéhez és a több száz más védőszellemhez imádkozott. Ugyanakkor mindnyájan, szegények és tehetősek, parasztok és írástudók együtt imádták Oziriszt és feleségét, Íziszt, a vigasztaló isteneket, akik az emberekre bízták az örök élet titkát; tisztelőik földi jólétre és túlvilági boldogságra számíthattak.
OziriszLegnagyobb szentélye Abüdoszban található, de egész Egyiptom imádja ezt a halálból feltámadt istenséget. Egyiptom királya, akit féltékeny öccse, Széth megöl, majd testét feldarabolja. Nővére és felesége, Ízisz összedi a testrészeit és - az első múmiát létrehozva - feltámasztja a halálból
A halottak birodalmába átlépő és a holtak királyává előlépő Oziriszért fia, Hórusz áll bosszút Széthen. Szűk, fehér ruhát visel, fején Felső-Egyiptom koronája, kezében a királyság jelvényei: a jogar és a korbács.
HóruszMindenekelőtt sólyomisten, aki a fénylő égbolton uralkodik. A fáraók oltalmazója, akik valamilyen formában mind felvették a "Hórusz" címet. Legnagyobb temploma Edfuban található. De Hórusznak hívják Ozirisznak a halála után fogant fiát is, akit anyja, Ízisz a Nílus mocsarában rejteget. Felnőve visszaszerzi a trónbitorló Széthtől apja trónját. Az embertestű és sólyomfejű istent, aki kettős koronát visel a fején, szárnyas napkorongnak is szokták ábrázolni.
Ámon
Thébai helyi isten, a levegő ura, a termékenység istene, akinek jelentősége akkor nő meg, mikor a thébai hercegek megkaparintják a trónt (Kr. e. XVI. sz.). A birodalom legfőbb védelmezője. A tiszteletére emelt karnaki templom a világ legnagyobb szentélye. Azután, hogy a napistent is magába olvasztja, neve: Ámon-Ré. Emberi arccal vagy kos fejjel, fején két hatalmas madártollal ábrázolják.
Anubisz
A temetőkben bolyongó sakál és mint ilyen a holtak birodalmának ura. A balzsamozók védelmezője; ő vezeti az elhunytak lelkét Ozirisz ítélőszéke elé.
Hathor
Elsősorban a szerelem és az öröm istennőjének tartják. Tehén alakjában jelenik meg, és kedveli a sistrum nevű hangszerrel kísért zenét. Legnagyobb szentélye Dendarában található.
Maat
Ré leánya, többnyire guggoló testtartásban ábrázolják, fején strucctollal. Az igazság és a világegyetemben uralkodó összhang megtestesítője. Valamennyi isten környezetében megtalálható.
Szobek
Krokodilisten, el-Fajjúmban és Kom Ombóban imádták; a világegyetem egyetem egyik ura, szárazföldi és vízi lény. Rével és Hórusszal egyetemben Egyiptom legfőbb éltető istene.
Szahmet
Az időnként Ré feleségének tekintett oroszlánistennő pusztító hatalmát járványok és erőszakos cselekedetek formájában érvényesíti (lemészárolja a Ré ellen lázadókat). Ha kellő imádásban részesítik és kiengesztelik, gyógyírt ad a szenvedőknek; papjai az orvosok.
Ptah
Memphiszi isten, papjai a világ teremtőjét tisztelik benne; a kézművesek patrónusa. Öregember képében, múmiaszerűen, szorosan beburkolt testtel ábrázolják; az Ápisz bikában nyilatkozik meg.
Thot
Íbiszfejű holdisten, az írástudók és a varázslók patrónusa. Ő találta fel az írást és vezeti a világegyetem naptárát. Az istenek udvari írnokaként ábrázolják, ő Ré "szíve" (=gondolatai) és Ptah "nyelve".
Geb, Nut és Su
Geb isten (a Föld) és Nut istennő (az Ég) különösen fontos istenségek voltak. Míg Geb a földön fekszik, Nut testéből hidat formál felette, úgy, hogy csak talpával és ujjhegyável érinti a földet. Su a föld és az ég közötti térség, az Atmoszféra megtestesítője, kettejük teste között jár-kel. Geb is, Nut is neki köszönheti létét. Nut minden este elnyeli a Napot, hogy reggelente újra megszülje. Szent fája a szikomorfa.
Ízisz
Ozirisz hitvese, Hórusz anyja, jótékony varázsereje révén az emberek segítőtársa. Kultusza Egyiptom határain túlra, Rómába is átterjedt. Leghíresebb szentélye Philae szigetén található.
Hnum
Fazekas isten, az emberek megformálója. Egész Egyiptomban, de különösen Elephantinén tisztelt kosfejű isten, aki a Nílus forrásait ellenőrzi.
Heper
A szkarabeuszfejű isten, akinek képmása amulettek végeláthatatlan sora révén vált ismertté; Ré napisten egyik megnyilatkozási formájának tartják, mondván, hogy a bogár a galacsint ugyanúgy hajtja maga előtt, mint Ré a napkorongot.
Ré
A napisten, Héliopolisz istene. A világ, az istenek és az emberek teremtője, az ő "fiai" a fáraók. Sólyomfejű emberként ábrázolják, fején napkoronggal, kezében ostorral (neneh), ank-kal, vagyis az élet jelképének tekintett füleskereszttel és két jogarral. Nappal bárkáján beutazza az égboltot, míg éjjel a föld alatti térséget szeli át.
Széth
Ezt a "vörös" istent agárszerű fejjel szokás ábrázolni. Az erőszak és a vihar istene. Az Újbirodalom háborúskodó fáraói még nagy tiszteletben tartották, de később már csak Ozirisz gyilkosaként és a gonoszság szellemeként emlegették.
Bész
Ez a roggyant lábú, lógó nyelvű szakállas törpeisten a rokonszenves szellemlények közé tartozik, aki védenceit felvidítja, távol tartja a gonosz szellemeket és megtőri a varázslók hatalmát.
